Evészavarok - történelmi áttekintés

 

A legtöbb írásos emlék az anorexiáról maradt, maga a szó (an-orexis) hiányzó étvágyat jelent. Az önéheztetésnek kezdetben vallásos magyarázatot adtak, a vezeklés egy formája volt a böjt. Az „éhező szentek” jelenléte a 13-14. századot jellemezte, amikor is több szent évtizedekig csak szent ostyán élt. A 15-16. században a boszorkányság és az ördögi megszállottság vált az önéheztetés általános magyarázatává. Ebben az időben már ritkán tartották szentnek a koplalót. Sőt a középkor vége felé néhány éhező egyenesen a szent inkvizíció elé került boszorkányság vádjával. Úgy vélték, ahhoz, hogy valaki egy seprűnyélen a levegőben repüljön, alacsony testtömeggel kell rendelkeznie. A testtömeg méréséhez úgynevezett boszorkánymérleget használtak, (amelyet gyakran manipuláltak), így az is előfordult, hogy a kiszemelt áldozatnak „egyáltalán nem volt testsúlya”. A 16. századtól a koplalás fokozatosan vásári látványossággá vált. Az éhezőművészek számára a koplalás jövedelemforrás lett. „Az élő csontvázak” vásárokban, cirkuszokban voltak láthatók belépődíj ellenében, azaz éhezéssel keresték meg a kenyérre valót. Ezzel egy időben az orvosi magyarázat is megjelent, innentől kezdve az önéheztetést betegségnek tartották, kivéve a politikai okokból koplaló éhségsztrájkolókat.

A bulimia kifejezés a görög „boüsz” = ökör, és a „limosz”= étvágy szóból ered, vagyis arra utal, hogy valaki annyit bír enni, mint egy ökör. Hippokratész az i.e. 4-5. században a „boülimosz”-t beteges étvágyként különítette el a rendes étvágytól. Az önhánytatás nem új keletű dolog, az ókori rómaiak hedonisztikus lakomái még ma is híresek, a Lucullus-i lakoma, mint fogalom a mai napig használatos. Ahhoz, hogy a végeláthatatlan mennyiségű ételekkel a vendég megbirkózzon, egy külön terem állt a rendelkezésére, a vomitorium (latin szó vomit=hány), ahol is lúdtollal csiklandozva a torkát hányással könnyíthetett magán, majd üres gyomorral folytathatta a lakomát. Persze ez nem egyenértékű a mai bulimiás bűntudattal, szégyenérzettel kísért önhánytatásával, amelyet az elhízástól való félelmében követ el.

A történelem során az elhízás megítélése is jelentős változáson ment keresztül. Régen elsősorban a gazdagok „kiváltsága”, a jómód jelzője volt a túlsúly, míg a szegényeket – akik egész életükben a földeket művelték, gyakran éheztek, és bőségesen legfeljebb ünnepnapokon étkeztek – inkább a sovány, szikár testalkat jellemezte. Manapság ez a helyzet még érvényes a fejlődő országokban, de a fejlett társadalmakban soha nem látott választékot találunk az üzletek polcain, elsősorban iparilag feldolgozott, finomított, zsírban, szénhidrátban és energiában gazdag élelmiszerekből, amelyek még a szegényebb rétegek számára is elérhetők, megfizethetők. Az inaktív, kényelmesebbé váló életmód egyre nagyobb térhódítása mellett éppen ezért az elhízás szinte járványos méreteket öltött, maga után vonva a társbetegségeket is. Ezért a mai világban sokkal vonzóbb a sovány testalkat.

A történelem során az ideál képe többnyire alkalmazkodott a gazdaság helyzethez, amikor éhínség volt, a sovány volt az ideál, míg a bőség idején (pl. a barokk korban) inkább a gömbölyded idomokat magasztalták. Erről nem egy festmény tesz tanúbizonyságot. Napjainkban viszont teljesen ellentmondásosan, a gazdasági jólét ellenére a sovány az elérendő ideál. Ez megmagyarázza, hogy miért is fordulnak elő olyan gyakran az étkezési zavarok, hiszen senki sem szeretne elhízni, az önmegtartóztatás viszont rendkívül nehéz feladat, ha az embert folyamatos ingerek érik a külvilágból (élelmiszer reklámok, gyorsétkezdék, pékségek úton-útfélen, a bőség zavara a bevásárlóláncokban, stb.). Ennek ellenére maga a fogyókúra sem új keletű találmány. Egészen szélsőséges „fogyókúrás vívmányokról” maradtak ránk írásos emlékek pl. a 6. században divat volt a bélférgek belekbe való „betelepítése”, a tápanyagok felszívódásának megakadályozása érdekében.


A fentiekben részletet közöltünk a Táplálkozási Akadémia 2010. februári hírleveléből.

A hírlevél teljes terjedelmében a következő linken olvasható: http://www.mdosz.hu/pdf/taplalk_akademia_2010_02_eveszavar.pdf

 


Megosztás


Kapcsolódó bejegyzések





A cookie-k segítenek szolgáltatásaink biztosításában. Szolgáltatásaink használatával Ön beleegyezik a cookie-k használatába.