EDA lépések munkafüzet - Egyes lépés

 

 

Beismertük, hogy tehetetlenek voltunk az evészavarunkkal szemben, hogy az életünk kezelhetetlenné vált

 

Ezt az utazást valamennyien mint független egyének kezdjük meg, de nem vagyunk egyedül. Nem számít, mennyire volt bizarr némely viselkedésünk, biztosak lehetünk benne, hogy valaki más is cselekedett már ugyanígy. Az evészavarok nem újkeletűek, és sokunknak valóban voltak különös szokásaink. Nem vagy egyedül. Időről időre valamennyien átéljük a bűntudat és a szégyen érzését. 

Az, hogy beszéltünk arról, amin keresztülmegyünk olyanokkal, akik megértik, kellő bizalmat ébresztett ahhoz, hogy felfedjük ijesztő titkainkat és segített szembenézni azokkal az érzéseinkkel, amelyek éveken keresztül hátráltattak bennünket abban, hogy őszinték legyünk önmagunkkal szemben. Nem tudsz változtatni addig, amíg el nem fogadod hogy hol vagy és hogy ki vagy. Azt pedig, hogy ki vagy, az önmagaddal és másokkal szembeni őszinteségen keresztül fedezheted fel.

Az "elismerés" őszinteséget jelent. Bevalljuk magunknak az igazat. Elismerni valamit azt jelenti, hogy elfogadjuk azt a maga valóságában, és felelősséget vállalunk azért, ami a mi részünk benne. A felelősségvállalással elkezdünk foglalkozni annak valóságával, hogy evészavarunk van. A gyógyulás elkezdődik.

Elismerni, hogy "tehetetlenek voltunk az evészavarunkkal szemben" először sokunk számára nehéz. A tehetetlenség elismerése eltérő dolgokat jelent az Egyes emberek számára: Túlságosan keményen próbálkoztál és kimerültél? Nem vagy következetes? A helyzetek és az érzelmek felülkerekednek rajtad? Összezavarnak a különféle vágyaid és szükségleteid, amelyek ellentétesnek tűnnek egymással? Visszatérsz a régi mintákhoz, amikor nehézséggel találkozol? Ezek közül bármelyik okozhat tehetetlenség érzést.

A tehetetlenség elismerése azt jelenti, hogy meghajlunk a tény előtt, miszerint amit eddig csináltunk, az nem működött. Nem segítene, ha csupán ebből csinálnánk többet, vagy ha ugyanezt tennénk, csak keményebben. Szükség van rá, hogy alternatívákat találjunk. Szükség van rá, hogy helyet teremtsünk az elménkben, a szívünkben és a szokásaink között ezen alternatívák számára. A tehetetlenség beismerése megtisztítja az utat az eljövendő új dolgok előtt. Megkérdőjelezzük a történtekkel kapcsolatos értelmezéseinket. Megvizsgáljuk és újraértékeljük a módszereinket. Megfigyeljük, hogy mi az, ami működik, és mi az, ami nem. Ez néha ijesztő (különösen mivel a szigorú megítélés betegségünk részét képezheti!).

 

A tehetetlenség elismerése NEM jelenti...

...hogy alárendeljük magunkat bármilyen vallásnak, eszmerendszernek vagy szponzori véleménynek.

...hogy feladjuk, mert úgy érezzük, nincs értelme.

...hogy elkerüljük a felelősségvállalást tetteinkért.

...hogy önutálat és félelem mögé bújunk.

...hogy értelmetlennek tekintjük az életünket.

...hogy figyelmen kívül hagyunk más embereket és ignoráljuk saját igényeinket.

 

A tehetetlenség elismerése JELENTHETI...

...hogy elfogadjuk, hogy hol tartunk életünknek ezen a pontján (ahelyett, hogy kifogásokat gyártanánk és azt mondogatnánk magunknak, hogy ez egyáltalán nem is olyan rossz, vagy hogy a barátok és a családtagok, akik aggódnak, csak eltúlozzák).

...hogy elfogadjuk az érzéseinket. (Mindegyik el fog múlni. Megélni az érzéseinket és megtanulni biztonságos csatornát találni az átélésükhöz segítséget nyújt számunkra abban, hogy egészséges megküzdési képességeket fejlesszünk ki.)

...hogy elfogadjuk az önutálat pillanatait és megtanulunk megbocsátani önmagunknak és másoknak, amiért nem vagyunk tökéletesek.

...hogy az elvárásaink nem mindig teljesülnek és ez a mindennapi élet normális része. (Hogy megtanuljuk mindenben megtalálni a humort és a fejlődést.)

...hogy bármit gondolunk és bárhogy érzünk ma, az változni fog. Az élet sosem statikus, és mi is változunk.

 

Szembenézni saját tehetetlenségünkkel pusztító, fájdalmas, megalázó érzés. Időnként rendkívül kellemetlen. Tapasztalatokon keresztül tanuljuk meg, hogy az átmeneti diszkomfort érzést okozó helyzeten való átlendülés gyógyulást és kijózanodást hoz. Türelmesnek és kedvesnek kell lennünk magukkal.

 

Néhányunk elutasítja a "tehetetlenség" elismerését. Tiszteld a félelmeidet, de ne engedd, hogy irányítsák az életedet.

Akkor, amikor őszinték vagyunk visszaeséseinkkel kapcsolatban visszanyerjük az erőt ahhoz, hogy összeszedjük magunkat és újra elinduljunk a felépülés útján. Az igazság valóban szabaddá tesz. 

Az életed tényleg "kezelhetetlen"? Ez mit jelent? Bármennyire szervezettnek és céltudatosnak is tűnt az életünk, nem menedzseltünk magunkat elég jó; küzdöttünk. Még ha sokunk esetében nem is volt szükség orvosi kezelésre, az attitűdjeink és viselkedési mintázataink meggátoltak bennünket abban, hogy szabad és boldog életet éljünk. Talán nem veszítettük el a munkánkat, de féltünk újat keresni. Lehet, hogy nem mertünk utazni amiatti félelmünkben, hogy megtörjük a napi rutinunkat. Talán nem vesztettünk el egy barátot vagy családtagot sem, de őszintétlenek voltunk velük, és nem voltunk képesek igazán kapcsolódni hozzájuk, és élvezni a támogatásukat. Talán nem veszítettük el az egészségünket, de kockázatokat vállaltunk, amit ha olyanok tettek volna a szemünk előtt, akikkel  törődünk, az sokkolt volna minket.

Mi mindannyian azért jöttünk az EDA-hoz, terápiára, és a weboldalakra, mert keresünk valamit. Keressük a kiutat, vagy egy jobb élet megvalósításának módjait. Lehet, hogy valaki más beszélt rá minket a kezelésre. Teljesen mindegy mi vagy ki hozott minket ide, valahol mélyen belül tudjuk, hogy nem teljes az életünk.

Az Egyes Lépés ezeknek a tényeknek az elfogadására ösztönöz bennünket. Ahelyett, hogy megpróbálnánk az életet úgy irányítani, hogy bizonyos irreális elvárásoknak megfeleljen, lépjünk vissza és vessünk egy alapos pillantást arra, hogy mi is folyik itt. Ahelyett, hogy "trükköket" keresnénk a fájdalom elkerülésére, elhatározzuk, hogy az életet annak teljességében éljük. Ebbe beletartozik, hogy megengedjük magunknak a fájdalom, az öröm, és minden köztes érzés megtapasztalását. A felelősség a felépülésünkért kizárólag a miénk. Olyan kedvesnek és türelmesnek kell lennünk magunkkal szemben, mint még soha. Ez egyszerűbb, ha van segítségünk: Vegyél igénybe professzionális segítséget és csoportos támogatást.

Az Egyes Lépés annak a hosszú utazásnak az Egyes Lépése, amelyen felfedezheted és teljes szívvel átölelheted azt, aki valójában vagy.  

 

Az Egyes Lépéshez tartozó feladatok

Hogy dolgozzunk az Egyes Lépésen, ha még nem volt halált megvető élményünk? (Szeretnénk, ha észben tartanád, hogy a halált megvető élmények általában nem használnak és végzetes következményeik lehetnek!) Úgy, hogy beismerjük, hogy mit tudunk olyan őszintén, amennyire csak tudjuk, bízunk abban, hogy mindent megettünk, amit meg kellett tenni és áttérünk a kettes Lépésre. Ahogy a többi Lépés esetében, úgy az Egyes Lépésben sincs semmi szörnyen misztikus.

Ez a Lépés és bármely hozzá tartozó gyakorlat sokkal inkább arról szól, hogy belássuk hol állunk, mint a haladásról. Milyen áldozatokat hoztál (boldogság, egészség, kapcsolatok) annak érdekében, hogy fenntartsd az evészavarodat és folytathasd a viselkedésedet? Az alábbi kérdések arra szolgának, hogy segítsenek téged annak felismerésében, hogy az evészavar mit vett el tőled és mi lett az életedből ennek eredményeképpen.

Válaszaid segíteni fognak abban, hogy tisztázhasd az olyan furcsa fogalmakat mint "tehetetlenség" vagy "kezelhetetlenség". Használd a naplódat. Tárd fel az érzéseidet, amelyeket a tehetetlennek lenni gondolata előhív. Írj gyorsan és szabadon. Ne szerkeszd, ne cenzúrázd és ne bíráld felül az írásodat. Ha néhány hét vagy hónap múlva újraolvasod az írásodat, az rendben van.

Habár az Egyes Lépés esetében nagyon rövid idő alatt is jó munkát végezhetsz, kérünk, hogy ne tölts el vele egy hétnél hosszabb időt akkor sem, ha még nem válaszoltál minden kérdésre olyan kimerítően, mint amennyire talán szerettél volna. Ha te is olyan vagy, mint a legtöbbünk, akkor talán félsz megtenni ezt a Lépést. Íme egy stratégia: Olvasd át az összes kérdést amilyen gyorsan csak tudod. Egy napot szentelj egy kérdés elolvasásának és átgondolásának. Írd le amit tudsz olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak lehetséges a nap végén 10 perc vagy annál kevesebb idő alatt. Aztán engedd el. Kezdj új kérdéssel foglalkozni a következő napon akkor is, ha elégedetlen vagy a válaszaiddal. NE térj vissza korábbi kérdésekhez. Igazán teljesen természetes dolog tökéletlennek lenni.

 

1. Készíts egy listát az ételekhez köthető emlékeidről kiskorodtól mostanáig. Haladhatsz sorrendben, de összeissza is. Elképesztő, hány emléket fogsz találni, amint leírtad a legnyilvánvalóbbakat. Ne szánj többet mint egy óta erre a gyakorlatra. Nagyon gyakran hajlamosak vagyunk túlzásba esni. Nézd meg mennyit tudsz összegyűjteni fél óra, vagy akár 20 perc alatt.

 

2. A múltban megpróbáltad kontrollálni az evést? Készíts listát azokról az ételekről, amelyekből hajlamos voltál "túlenni" és azokról, amelyek fogyasztását korlátoztad. Még egyszer, ne tölts túl sok időt vele, a 20 perctől egy óráig terjedő intervallum bőven elég, a kevesebb jobb.

 

3.  A múltban megígérted magadnak vagy másoknak, hogy felhagysz az evészavaros viselkedés fenntartásával? Megpróbáltad abbahagyni az evészavarosokra jellemző viselkedést, de nem sikerült? Megpróbáltad csökkenteni az evészavar okozta viselkedési aktusok számát  (például hogy ma csak egy alkalommal hánytatom magam), de nem sikerült?

 

4. Annak ellenére is folytattad az evészavar révén fennálló viselkedést, hogy az negatív következményekkel járt az életedre nézve? Milyen negatív következményeket vont maga után?

 

5. Tettél valaha bármi olyat, amit megakadályoztál volna, ha képes lettél volna rá? Ha igen, konkrétan miket csináltál? Csináltad ezek közül a dolgok közül bármelyiket rendszeresen, vagy mutatott bármiféle mintázatot ez a viselkedés?

 

6. Készíts listát minden olyan dologról, amit elmulasztottál, vagy amikről lemaradsz az evészavarod miatt, vagy minden olyan dologról, amit elveszítettél az evészavar miatt.

 

Őszintén megválaszoltad a fenti kérdések mindegyikét? Akkor gratulálunk! Ezzel lényegében teljesítetted az Egyes Lépést. Kérünk, hogy ne késlekedj, térj át a kettes Lépésre. Az Egyes Lépés nem kifejezetten ideális hely a megállásra.

 

Ha olvasod ezt a munkafüzetet, akkor nagy tételben lehet fogadni arra, hogy az Egyes Lépést újra és újra "megtetted". A kettes Lépés mutatja a szabadsághoz és az új élethez vezető utat. Még ha nem is hiszed, hogy képes vagy megtenni a kettes Lépést, kezdd el. Ha nem is vagy biztos benne, hogy tökéletes munkát végeztél az Egyes Lépést illetően, feltehetően ezeket a Lépéseket újra és újra átveszed: a Lépésekkel végzett munka oly hatékony folyamatként szolgál a problémák megértésében és megoldásában, hogy valószínűleg részévé válik majd a mindennapos életkészség készletednek. Hagyd most már magad mögött az Egyes Lépést, és menj tovább a kettesre.

 

 


Forrás: Eating Disorders Anonymous 12-Steps Workbook



Megosztás


Kapcsolódó bejegyzések





A cookie-k segítenek szolgáltatásaink biztosításában. Szolgáltatásaink használatával Ön beleegyezik a cookie-k használatába.