A "fat talk" lehetséges szerepe és hatása


Az alábbiakban az International Journal of Eating Disorders 2016; 49:84–91 számában megjelent An Experimental Investigation of the Consequences and Social Functions of Fat Talk in Friendship Groups (Tegan Cruwys, PhD*, Carly T. Leverington, MAppPsyh, Anne M. Sheldon, BPsychSci) című cikk magyar nyelvű összefoglalója olvasható.


Mi a szerepe, és milyen hatással bír a tagokra a "fat talk" női baráti társaságokban? Egy tudományos kísérletben azt vizsgálták, hogy van-e ok-okozati összefüggés a "fat talk" és az olyan, az evési problémákkal összefüggésbe hozható pszichológiai tényezők, mint a soványság ideáljának belsővé tétele, a testtel való elégedetlenség, a negatív hangulati beállítódás és a fogyókúrázás szándéka között.

Na de mit is nevezünk "fat talk"-nak? A "fat talk" a legtöbbször nők alkotta baráti társaságokban megjelenő beszédmód, amelyre jellemző, hogy a tagok önmaguk külsejével kapcsolatban leértékelő módon, a vékonyság ideálját támogatva nyilvánulnak meg.

Tény, hogy a szociális és kulturális környezet alapvető szerepet játszik mind a klinikai evészavarok, mind a klinikai súlyosságot el nem érő evési problémák kialakulásában. Ugyanakkor kulturális és történelmi jelenségeket nagyon nehéz tudományosan vizsgálni, különösen kísérleti elrendezésben. Nagy kihívást jelent a vékonyság ideál személyek közötti terjedésének és belsővé tételének pontos mechanizmusait feltárni. Az egyik lehetséges útnak a szakemberek a "fat talk"-ot tartják, amikor is az emberek becsmérlően beszélnek a saját testükről, és áttételesen a vékonyságot teszik meg értéknek mind önmaguk, mind a többi nő számára. Tipikus "fat talk" jellegű megnyilvánulás például a következő: "Uh, mekkora  combjaim vannak ebben!" A "fat talk" a kommunikáció gyakori formája, a főiskolás korú nők 93% százaléka számol be arról, hogy részt szokott venni ilyenben. A "fat talk" az egyik olyan eszköz, melynek révén a megjelenéssel kapcsolatos elégedetlenség normatívája megteremtődik és fennmarad a nők között.

Korábbi vizsgálatok is utaltak rá, hogy a "fat talk" negatív hatással bír a pszichés jóllétre, azonban ezek az eredmények nagyrészt korreláción (együttjáráson) alapultak, így nem jelentenek feltétlenül ok-okozati összefüggést, emellett többnyire önbevallás alapján születtek.

Bizonyítékot találtak a kutatók arra, hogy "fat talk"-ban való részvétel interaktív élménye indirekt módon erősíti a vékonyság idealizálását, valamint növeli a testképzavart. 24 vizsgálat metaelemzése alapján levonható az a következtetés, miszerint egyértelmű összefüggés áll fenn a "fat talk" és a testtel való elégedetlenség között. Azt illetően is egyre több bizonyíték lát napvilágot, miszerint a "fat talk" a jövőbeni testtel való elégedetlenséggel is összefüggésbe hozható, és a részvétel intenzívebb hatással bír, mint a "fat talk" hallgatása.

Kísérleti elrendezést alkalmazó vizsgálat korábban mindössze három volt, ezekben a "fat talk" jelentős mértékű elégedetlenséggel társult. Ugyanakkor még egyetlen kutatás sem irányult a "fat talk" viselkedésre gyakorolt hatásának közvetlen vizsgálatára, kizárólag önbevallás alapján mérték a változókat. Emellett a kísérletet alkalmazó kutatások esetében a vizsgálati személyek idegenek voltak egymásnak, holott a testtel kapcsolatos negatív beszédmód jellemzően barátnők között jelenik meg, párban vagy csoportban zajló kommunikáció során. Az emberek evési és testtel kapcsolatos attitűdjét elsősorban az ismerőseik és fontos szociális csoportjaik befolyásolják.  

A jelenlegi cikkben bemutatott vizsgálat tehát úttörőnek számít, mivel ez az első olyan elrendezés, amelyben kísérletileg manipulálták a "fat talk" hatását már eleve létező baráti kapcsolatokra.

A kísérletes jelleg megvalósításán, valamint korábbról fennálló baráti társaságok kutatásba való bevonásán túl a szakemberek további célja volt, hogy megvizsgálják, vajon a "fat talk" szociális funkció tölt-e be. A funkcionális viselkedéses megközelítés szerint csak azok a viselkedések maradnak fent, amelyek valamilyen funkciót töltenek be. Ugyanakkor a felvetés, miszerint a "fat talk" szerepe a csoportkohézió támogatása lenne, nem nyert egyértelmű bizonyítást. A szociálpszichológia elmélete alapján a jelen tanulmány szerzői azt vetik fel, hogy a "fat talk" csak abban az esetben és addig a mértékig szolgál a csoportegység erősítőjéül, ha és ameddig az illeszkedik a csoportnormákhoz. Vagyis erősíti az összetartozás érzését, amennyiben a csoport értéknek tartja a vékonyságot és preferálja a "fat talk"-ot, ugyanakkor rombolja az egységet, ha és amennyiben a csoportnorma elutasítja a "fat talk-ot.

A kutatók a következő hipotéziseket állították fel:

  1. Azok a résztvevők, akik "fat talk"-ot tapasztalnak, hajlamosabbak lesznek magukévá tenni a vékonyég ideálját, elégedetlenebbek lesznek a testükkel, jellemzőbb lesz rájuk a negatív hangulat, és inkább szándékukban áll majd fogyókúrázni. 
  2. A "fat talk" "hallgatásának" negatív hatásait teljes mértékben a résztvevőknek a "fat talk"-ba való aktív bevonódása közvetíti.
  3. Amennyiben a résztvevők úgy észlelik, hogy a barátjuk a csoportnormáknak megfelelően viselkedik − akár tolerálják a csoportnormák a "fat talk"-ot, akár elutasítják azt −, sokkal pozitívabban értékelik őt, mint amikor eltér azoktól.

A kísérletben 86 személy vett részt, akik párban teljesítették a feladatot. A párok tagjai baráti kapcsolatot ápoltak egymással.

A résztvevők mindegyike azt hitte, hogy a barátjával beszélget messenger-en keresztül 20 női hírességgel kapcsolatban. Úgy informálták őket, hogy véletlenszerűen kerülnek vagy abba a csoportba, ahol ők reagálhatnak először a képre, és küldhetnek üzenetet a barátjuknak, vagy abba, amelyikben először meg kell várniuk azt, hogy mit ír a barátjuk, és csak azután reagálhatnak ők. A valóságban az történt, hogy minden esetben először a "barát" reakciója jelent meg a képernyőn, amely valójában egy adott forgatókönyv szerint futó program által küldött üzenet volt. A háromféle forgatókönyv három feltételnek felelt meg. A semleges feltételben a "barát" által adott kommentek egyike sem vonatkozott az illető híresség külsejére, ezzel szemben olyan vélemények "hangzottak el", minthogy "Milyen remek színésznő". A másik két feltételben a 20-20 kijelentés közül 8-8 szintén semleges tartalommal bírt, míg a maradék 12-12 a külsőre vonatkozott. A "fat talk" feltételben ezek nyíltan értékként tekintettek a vékonyságra és/vagy elégedetlenséget fejeztek ki a kinézetet illetően, például: "Remekül néz ki így, hogy ennyit fogyott" és "Tényleg meg kéne néznem, mivel eszem többet". A testtel kapcsolatos pozitív beszédmód feltételben a kommentárok a test elfogadását üzenték, és elégedettséget sugalltak. Például: "Olyan jó látni, hogy nem zavarja, hogy közvetlenül szülés után lefényképezték" vagy "Nagyon tetszik az a szoknya, csodásan állna rajtam".   

A testtel való elégedetlenséget a Body Image States Scale (BISS) nevű, 6 tételt tartalmazó skálával mérték. A tételek a megjelenésre vonatkoznak. Például: Éppen most........vagyok a megjelenésemmel kapcsolatban - ebben az esetben 9 fokú, az "Abszolút elégedett"-től az "Abszolút elégedetlen"-ig terjedő skálán kell jelölni, hogy hogy érzel.

A negatív hangulat méréséhez a Positive and Negative Affect Scale (PANAS) skála 10 negatív töltetű tételét használták, például azt, hogy Ideges, és a vizsgálati személyeknek egy öt fokú skálán − 1=nagyon kicsit, 5= teljes mértékben − kellett értékelniük, hogy ez éppen most mennyire igaz rájuk.

A vékonyág ideáljának internalizációját a Sociocultural Attitudes Towards Appearance Scale-3 (SATAQ-3) elnevezésű attitűd skála Internalization-General alskálájának segítségével mérték. A vizsgálatban résztvevők olyan állításokat értékeltek 5 fokú skálán − 1=egyáltalán nem értek egyet, 5= teljes mértékben egyetértek −, mint: A testemet összehasonlítom a TV-ben szereplő emberek testével.

A fogyókúra szándékát a Dieting Intentions Scale (DIS) segítségével vizsgálták, amely a fogyókúrázásra irányuló szándékot méri a következő 3 hónap tekintetében. 7 tételből áll, a vizsgálatban résztvevők olyan állításokat értékeltek 5 fokú skálán − 1=egyáltalán nem értek egyet, 5= teljes mértékben egyetértek −, mint: A következő 3 hónapban szándékomban áll fogyókúrázni.

A messenger-en folytatott beszélgetést követően egy 5 tételes kérdőív segítségével vizsgálták, hogy a kísérleti személyek miként viszonyulnak az illetővel fennálló barátságukhoz. Mind az öt esetben ugyanúgy kezdődött az állítás: Éppen most úgy érzem, hogy a barátommal való kapcsolatom......, a végén pedig egy-egy tulajdonságpár állt, a kísérleti személyeknek pedig egy 7 fokú skálán kellett megjelölniük, hogy mennyire érzik jónak-rossznak, vagy éppen bolondosnak-bölcsnek a kapcsolatukat.

A csoportban fennálló normákat a Descriptive Norms for Pursuit of Thinness Scale segítségével vizsgálták. A vizsgálatban résztvevőknek arra kellett választ adniuk, hogy A baráti társaságunk női tagjai milyen gyakran − 1=soha, 7=nagyon gyakran − beszélnek meg diétás vagy fogyókúrás tippeket, vagy beszélnek arról, hogy mennyire nem szeretik az alakjukat vagy a súlyukat. Összesen 9 tétel szerepelt a kérdőívben.

Az eredmények valamennyi hipotézist alátámasztották. Azok a kísérleti személyek, akik a "barátjuk" részéről "fat talk"-ot tapasztaltak, szignifikánsan magasabb értékeket produkáltak a problémás evéshez kapcsolódó pszichológiai korrelátumokat illetően, vagyis hajlamosabbak voltak magukévá tenni a vékonyég ideálját, elégedetlenebbek voltak a testükkel, jellemzőbb volt rájuk a negatív hangulati beállítódás és inkább szándékukban állt fogyókúrázni, mint a testtel kapcsolatos pozitív beszédmód vagy a semleges feltételben résztvevők.

Ugyanakkor − és ezzel beigazolódott a második hipotézis is − a hatást a résztvevő által produkált "fat talk" jellegű megnyilvánulások közvetítették. Vagyis az, hogy valaki "fat talk"-nak minősíthető beszédmóddal szembesült − "hallott" ilyeneket − csak addig a mértékig növelte a hajlamát a vékonyság ideáljának belsővé tételére, a testével szembeni elégedetlenségre, a negatív hangulati beállítódásra és a fogyókúra megkezdésének szándékára, amennyire az illető maga is aktívan bekapcsolódott a "fat talk"-ba. A résztvevők "fat talk" jellegű kommunikációs aktusait a következőképen kategorizálták: önmagukkal vagy mások testével kapcsolatos degradáló minősítés; a vékonyság ideáljának hangsúlyozása;  a test tárgyiasítása egy-egy adott testrész, például mellek minősítése révén.

A harmadik hipotézis esetében is beigazolódott a kutatók feltevése. Azok a résztvevők, akiknél a csoportnormába nem volt beilleszthető a "fat talk", akkor értékelték a barátjukat a legpozitívabb módon, amikor semleges hangnemben folyt a beszélgetés, a "fat talk"-ot tapasztaló résztvevők értékelték legalacsonyabbra a barátjukat, míg a testtel kapcsolatos pozitív beszédmód feltétel értékei a másik kettő között helyezkedtek el. Azonban abban az esetben, ha a csoport pozitív attitűddel viszonyult a "fat talk"-hoz, a "fat talk", illetve a testtel kapcsolatos pozitív beszédmód feltételben szereplő kísérleti személyek értékelték a legmagasabbra a barátjukat, míg legalacsonyabbra a semleges feltételben szereplők.

A kutatás eredményei megerősítették azt a feltevést, miszerint a "fat talk" egy olyan mechanizmus, amelyen keresztül az olyan szociokulturális jelenségek, mint a vékonyság ideálja, átadódik az egyének között. Emellett az eredmények arra is rávilágítnak, hogy a "fat talk" jellegű megnyilvánulások érzékelése, de még inkább "fat talk" jellegű megnyilatkozások produkálása oksági kapcsolatban áll az olyan, az evési problémákkal összefüggésbe hozható pszichológiai tényezők megjelenésével, mint a soványság ideál belsővé tétele, a testtel való elégedetlenség, a negatív hangulati beállítódás és a fogyókúrázás szándéka. Fontos tanulság továbbá, hogy nem általában a megjelenéssel kapcsolatos kommunikáció fejt ki ilyen hatást, hiszen a testtel kapcsolatos pozitív beszédmód feltételben résztvevők esetében nem emelkedett a pszichológiai korrelátumok valószínűsége, sőt, a fennálló csoportnormáktól függetlenül a barátok viszonylag pozitív minősítést kaptak ebben a feltételben.

Ez a vizsgálat bizonyítékot kínál arra is, hogy a "fat talk" társas funkciót tölt be. Pontosabban arra, hogy a "fat talk" a csoportnorma viselkedéses megjelenése lehet. A csoport tagjainak csoportnormák szerinti működése az összetartozás fontos jele, amely vonzóvá teszi a csoportot még akkor is, ha az egyén egészségére ártalmasak lehetnek ezek a normák. A csoportnormákhoz való igazodás pozitív értékelést, elfogadást vált ki a többiekből. Ez magyarázatul szolgálhat arra, miért marad fenn a "fat talk" normája a személyes jóllétre gyakorolt potenciális káros hatásai ellenére.

A kísérlet korlátai között említhető, hogy virtuális beszélgetés szimulációja zajlott, emiatt óvatosan kell kezelni a szemtől szemben zajló kommunikációra történő általánosíthatóságának mértékét. Ugyanakkor némileg felülírja az emiatti aggodalmat az a tény, hogy a fiatal nők szociális élete egyre növekvő − a 25 év alattiak esetében a harmada − zajlik online. Emellett a vizsgálat hitelességét bizonyítja az is, hogy az alanyok nem ismerték fel a kísérlet valódi célját.

További korlátként említik a kutatók azt, hogy a fiatal nők előtt gyakran nem ismeretlen az a feltevés, miszerint a média befolyásolja a testképet, így az ezt a tudást bármilyen módon és mértékben előhívó vizsgálatok esetében védelmet kell biztosítani az ellen, hogy az alanyok akár tudatosan, akár nem tudatosan meg akarjanak felelni az általuk a kísérletnek vagy annak vezetőinek tulajdonított elvárásoknak. A bemutatott kísérletben a kutatók több módon is tettek erre erőfeszítést, egyrészt azzal, hogy minden résztvevőt ugyanazzal a 20 képpel szembesítették, illetve vizsgálták, hogy a résztvevők mit feltételeztek a kísérlet céljául. Harmadikként a szakemberek felhívják a figyelmet arra, hogy a kísérlet résztvevői az egészséges populáció tagjai közül kerültek ki, így a levonható következtetéseknek inkább a prevenció, mintsem a kezelés területén lehet relevanciája.

A korlátok ellenére a bemutatott vizsgálat világosan rámutat, hogy baráti társaságok kommunikációjában jelen lévő "fat talk" kockázati tényezőt jelent az evéssel kapcsolatos nehézségekkel szemben sérülékeny csoport tagjai számára. Ezáltal nyilvánvalóvá válik, hogy a preventív beavatkozások tervezésekor elengedhetetlen a problémákat azok társas kontextusában vizsgálni legyen szó akár klinikai súlyosságú, akár szubklinikai evészavarokról. Az egyént megcélzó beavatkozás, amely az illető által produkált "fat talk" megváltoztatására irányul, nem csak az illető saját jóllétén, de másodlagos előnyként a baráti köréhez tartozók pszichés állapotán is javíthat, ugyanakkor a többiek szemében ez valószínűleg gyengíti a barátságuk értékét. Ez az ellentmondás rávilágít arra, hogy ez a terület komplex beavatkozást kíván, emellett azonban rámutat a baráti csoportok szintjén eszközölt beavatkozásokban rejlő potenciálra is. A normák megcélzása pozitív hatással bírhat a társas kapcsolatokra, mindamellett hatékony és költséghatékony módja a beavatkozásnak.   



Megosztás


Kapcsolódó bejegyzések





A cookie-k segítenek szolgáltatásaink biztosításában. Szolgáltatásaink használatával Ön beleegyezik a cookie-k használatába.