Falászavar (Binge Eating Disorder) diagnosztikus kritériumai

 

Az Amerikai Pszichiátriai Társaság által jegyzett Mentális betegségek diagnosztikai és statisztikai kézikönyvének 5. kiadása (rövidítve: DSM-5) a következő kritériumokat állapítja meg, amelyek fennállása esetén egy személyről megállapítható a Binge Eating Disorder (Falászavar) diagnózisa:

Visszatérő falásrohamok, amelyeket a következők jellemeznek:

  • meghatározott idő (például két óra) alatt olyan mennyiségű étel elfogyasztása, ami meghaladja azt, amit az emberek többsége hasonló idő alatt és körülmények között elfogyasztana;
  • a falásrohamok alatt kontrollvesztés-érzés áll fenn (az érzés, miszerint az illető nem képes abbahagyni az evést, illetve nem képes kontrollálni, hogy mit és mennyit eszik)  
  • A falásrohamokat az alábbiak közül legalább három jellemzi:
  • szokásosnál sokkal gyorsabb evés
  • evés kellemetlen telítettségérzésig
  • nagy mennyiségű étel elfogyasztása éhségérzés nélkül
  • magányos evés a nagy mennyiségű étel elfogyasztása kapcsán érzett szégyen miatt;
  • a túlevések után megjelenő undor, lehangoltság, bűntudat;
  • Jelentős distressz a falásrohamokra vonatkozólag.
  • A falásrohamok átlagosan legalább hetente egyszer jelennek meg három hónapon keresztül.
  • A falásroham nem társul rendszeres kompenzáló viselkedéssel, mint a Bulimia Nervosa-ban, és nem kizárólagosan a Bulimia Nervosa-nak vagy Anorexia Nervosa-nak a túlevés kompenzációjának bekövetkeztével − mint az önhánytatás − jellemezhető metódusai során jelenik meg.


FONTOS:

Az elmúlt években számos klinikus és kutató felismerte, hogy nagyszámú evészavarban szenvedő beteg tünetegyüttese nem illeszkedik sem a DSM-4 anorexia nervosa, sem a DSM-4 bulimia nervosa kategóriájába. Sokan alapból megkapták a "más módon nem diagnosztizált evészavar" diagnózist. Tanulmányok utaltak rá, hogy azon személyek jelentős része, akiket ezzel a diagnózissal illettek, valójában túlevéses zavarral küzdenek. 

A Túlevéses zavar (Falászavar, Binge Eating Disorder) a DSM-5-ben vált önálló diagnosztikus kategóriájává az evészavaroknak. Korábban a DSM-4 arra adott lehetőséget, hogy a túlevéses zavarban szenvedőket a "más módon nem diagnosztizált evészavar" kategóriájába lehessen sorolni. Ez a változtatás arra hivatott, hogy hangsúlyossá tegye a különbségtételt aközött, hogy valaki túl nagy mennyiségű ételt fogyaszt el − ami gyakori jelenség −, vagy hogy falászavarban szenved. A túl nagy mennyiségű étel elfogyasztása sok amerikai számára jelent kihívást, ezzel szemben az ismétlődő falászavar sokkal kevésbé gyakori, ugyanakkor jóval súlyosabb jelenség, amivel súlyos fizikai és pszichológiai problémák járnak együtt.

 

Forrás: Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders (DSM-5), Fifth Edition (2013) American Psychiatric Association

 

TOVÁBBI INFORMÁCIÓK:

Az evészavarokkal foglalkozó pszichológiai folyóirat, az International Journal of Eating Disorders egy külön számot szentelt az evészavarok diagnózisának DSM-5-ben megjelent változásainak. Az alábbi linken megtalálhatóak ennek a számnak a tanulmányai eredeti angol nyelven:

http://onlinelibrary.wiley.com/journal/10.1002/(ISSN)1098-108X/homepage/dsm-v.htm



Megosztás


Kapcsolódó bejegyzések





A cookie-k segítenek szolgáltatásaink biztosításában. Szolgáltatásaink használatával Ön beleegyezik a cookie-k használatába.